színorgia.hu

(A régi ház emlékére)

Kipattant az ágyból és kirohant az udvarra...hű,de szépen süt a Nap,és bárányfelhők néznek rám az égből-gondolta nagy örömmel a 4 éves kisleányka.Nagyi,hol a kakaóm?Itt van-itt van,és már hozta is a kislánynak a kendős Nagymama.Majd gyors mosakodás,haját piros szalaggal copfba kötik és irány a kert! Minden vizes még,mert éjjel eső esett.Ekkor jó megcsodálni a rózsák szirmait,ahogy rajtuk világít az esőcsepp...az illatuk még csodálatosabb.És milyen varázslatos is,hiszen látja benne az apró szeplős arcocskáját.Majd hirtelen sarkon fordul és irány a hinta!

Egyszer fent és egyszer lent...hogy is tanulta...igen-igen, törzs előrehajol láb hátraszorít,majd törzs hátra és láb elől.Nagyon megy ez már.Közben a magasban jól látja ahogy fénylik a ház teteje,a sárga falon szikrákat vet a napfény...a mozgás öröme,és a lelki szabadság érzete,ez ami miatt imádja a hintát.Egyszer csak a háztető felett, ahol bárányfelhő sincs már,megpillantja a Szivárvány Kapuját ! Álmélkodva nézi,hiszen ez csoda! Az összes szín benne van ebben a Kapuban. Nem tudja róla levenni nagy barna szemét.Beleívódik a lelkébe örökre az első szivárványos élmény.Megérzi,hogy ő több mint egy gyerek,több mint egy kislány,ő a Mindenhez tartozik.Kifejezni még nem tudja szavakban,de az érzéseit sosem felejti el...boldog...ezért egész életében a boldogságot, Szivárványos életérzésnek hívja.

A mai napig is igy hívom:-)

M.Krizsán Ildikó